Hogy bemutassuk a nagycsaládok jelenlegi helyzetét, egyik tanulmányutunk keretében környezettanulmányt készítettünk egy mai, hat fős nagycsaláddal. A család berendezkedését tekintve nukleáris család, két generáció él együtt a szülők háztartásában, azonban a fluktuáció már megindult, a legidősebb gyermek elköltözött, és saját családot alapított, a második gyermek pedig egyetemi hallgatóként egyre ritkábban van otthon. A szülők 52, és 47 évesek, a gyermekek pedig 27, 24, 12, 8 évesek.
Az édesapa egyértelműen családfenntartó szerepben helyezkedik el a családban, a nemek közötti munkamegosztás erősebb, mint ma megszokottnak tekinthető nukleáris családok esetében. Az édesanya feladata – főleg az első három évben – a gyermekek nevelése, közösségbe való beillesztésének előkészítése volt, majd vissza kellett térnie kereső tevékenységéhez.
A kisebb gyermekek örülnek annak, hogy ilyen idős testvéreik vannak, akikkel tudtak játszani, ugyanakkor egymás között megfigyelhető esetükben is a normatív testvérféltékenység. Az idősebb testvérek furcsának élték meg húguk és öccsük érkezését, ugyanakkor elő tudtak készülni a szülői feladatokra, hiszen sokszor voltak ott az édesanyjuk mellett miközben a testvéreiket gondozta és segítettek a nevelésükben, amikor szükséges volt.
Anyagilag megterhelő időszak volt, amikor a két idősebb gyermek már egyetemi hallgató volt, az édesanya pedig még nem folytatott kereső tevékenységet. Összességében elmondható, hogy a gyermekek mind anyagi ráfordítást igényelnek, viszont keresőképessé válásuk esetén önálló háztartást alapítanak, így életük során negatív irányba befolyásolják a családi gazdaságot. Azonban ez a teher nem egy összegben, nem egyszerre jelentkezik, így a szülők szerint négy gyermek felnevelése nem nehezíti meg jobban a mindennapi gazdálkodást, mint két gyermek felnevelése.