Szakpolitikai ajánlásként az összegyűjtött tapasztalatok alapján megfogalmazódik az, hogy a magyar gyermekvédelem még mindig kevés figyelmet fordít a prevencióra. Az alapellátás legfontosabb feladata éppen az lenne, hogy időben felismerje a veszélyeztető, esetleges toxikus családi környezetet, és segítsen megszüntetni azt. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy jelezze tovább meglátásait, hogy a gyermekvédelem következő lépcsőfokaként működő szakellátásba kerülhessenek.
Az önkormányzatok ellenérdekeltek a megelőző gondozó munkában. Egy önkormányzatnak addig kell a saját költségvetéséből finanszírozni egy kedvezőtlen helyzetű családot (gyermeket) ameddig szükségessé nem válik a gyermek családból való kiemelése, mihelyt ez megtörténik a megyei szint pénztárcáját, terhelik a költségek. Tehát az önkormányzatok abban érdekeltek-anyagilag-, hogy a gyermek (ek) minél előbb a szakellátásba kerüljenek. Megoldás lenne az alapellátás támogatása melyet prevenciós programokra fordíthatnak.
A másik jelentős fejlődési terület a gyermekek gondozásba vételének előkészítése. A szlovák gyermekvédelmi rendszer kiemelt figyelmet fordít a pszichológiai ellátásra, és a gyermekek felkészítésére a szakellátásba kerülésük előtt. Ezt a fajta szemléletmódot érdemes lehet mérlegelni a magyarországi döntéshozóknak. A megfelelő ellátás, a pszichológiai segítségnyújtás preventív alkalmazása nagy terhet vehet le az államháztartás válláról azáltal, hogy megelőzi a probléma kialakulását.