Az országokban a lakhatási válság talán a legsúlyosabb szociális probléma. A lakosság jelentős része él egészségtelen, emberhez méltatlan otthonokban, és/vagy a munkalehetőségektől, szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatásoktól elszigetelten, akár a hajléktalanná válástól közvetlenül fenyegetetten, és minderre jövedelme egyre nagyobb részét kénytelen kiadni.
Torz a lakhatási struktúra, az otthonok többsége saját tulajdonú, legális, szabályozott bérlakás-szektor szinte nem létezik, és elhanyagolgató a szociális bérlakások szerepe. A lakhatás az egyik legalapvetőbb jóléti kérdés, önmagán jóval túlmutató jelentősége van. Ha például a szegényebb háztartások olyan településekre kénytelenek költözni, ahol nincs munkalehetőség, nincsenek közösségi, egészségügyi szolgáltatások, nincs rendes oktatás, vagy ilyenekről nem tudnak elköltözni, akkor helyzetük nem fog változni, hiszen egyetlen tőkéjük, vagyis lakásuk eladása nem fedezné egy másik otthon vásárlásának és a költözés költségeit. A rosszul fűthető, sötét, nedves, túlzsúfolt otthonok súlyos egészségügyi következményekkel járnak az ott lakókra.