A mai nukleáris családok első megjelenése az ipari forradalom időszakára tehető. Az urbanizáció miatt csökken az élettér, a család fenntartása szempontjából lényeges, hogy mindkét szülő munkát vállaljon, a gyermekekre kevesebb figyelem jut. A gyári törvényekkel megszűnik a gyermekmunka, a technika haladásával felértékelődik az oktatás jelentősége. A gyermekek idejük nagy részét iskolában, a szülők munkában töltik. Az oktatás költségvonzata ugrásszerűen megnő. Ez a folyamat odáig vezet, hogy már nincs hely több generáció együttélésére, a családoknak gyakran kell költözniük, így általában a két legfiatalabb generáció él együtt. A gyermekek már negatívan hatnak az anyagi jólétre, hiszen már nem tudnak bevételt termelni, ugyanakkor költségként továbbra is jelen vannak. Csökken a gyermekek száma, és gyermekvállalási kedv.
Napjainkban elszigetelt eseteket kivéve monogámia (esetenként többszörös monogámia) jellemző a civilizáció legmagasabb fokán lévő kultúrákban. Jellemző családforma a nukleáris család, a gyermekvállalás költségvonzatként jelenik meg, gyakran a családok anyagi helyzete szab határt a gyermekeik számának. Jellemző a neolokáció, az új generációk új otthont alapítanak. A párválasztás érzelmi alapon történik, erős érzelmi szálak fűzik össze a családok tagjait. A nők egyenrangúan vállalnak munkát, kevés a csak férfi, vagy csak női munkakör.