A leggyakoribb családtípus napjainkban a nukleáris család, amely két generáció együttélését jelenti egy háztartásban. A nukleáris család tagjai rendszerint az apa, az anya és a közös gyermekeik. Jellemzően relokáció után alakul ki az új család, azaz a gyermekek nem a szülők háztartásában vállalnak gyermeket, hanem saját háztartást vezetnek. A másik lehetséges kialakulási mód a többgenerációs családból való kilépéssel képzett család, azaz, a gyermekek a szülők háztartásában vállalnak gyermeket, rövid ideig együtt él három (vagy több) generáció, majd a gyermekek saját háztartást alapítanak. A nukleáris családtípusok kialakulásának alapvető feltétele, hogy a család képes legyen önmaga fenntartására, egy önálló háztartás fenntartása lényegesen nagyobb anyagi ráfordítást igényel, mint amiről a többgenerációs családok esetében beszélhetünk. A családban általában mindkét szülő dolgozik, egyes esetekben az apa az egyedüli családfenntartó, ám ez napjainkban kevésbé jellemző. A férfi és női nemi szerepek nem mutatnak erőteljes differenciálódást, mindkét szülő szerteágazó feladatokat végez a háztartásban. Ugyanakkor a csecsemőgondozás még mindig hagyományosan az anya feladatköre, bár ez sokkal inkább társadalmi hatás, semmint a családmodellből fakadó szükségesség.