Harmadik vizsgált attitűdünk a családok önállóságát vizsgálta. Hasonlóan az előbbiekhez, a vizsgálati irány két részre osztódott, egyrészt kíváncsiak voltunk arra, hogy melyik országban mennyire tartják fontosnak a családtagok önállóságát, illetve azt, hogy mennyire térnek el a csoportok az átlagostól. Másodsorban azt vizsgáltuk, hogy a különböző ország párok tekintetében van-e különbség az önállóság fontosságában.
Értékelendő állításunk így szólt: A családban fontos az önállóság
A kutatás eredménye szerint, az önállóság leginkább a szlovákok számára fontos (m=4,45), míg a legkevésbé az ukrán (m=3,54) mintára jellemző, hogy fontosnak tartják az önállóságot. A teljes minta átlaga m=4,06.
Ahhoz, hogy megállapítsuk, van-e szignifikáns eltérés a nemzetek között, és az átlagtól, variancia analízist használtunk. Az eredmények szerint, a nemzetek közti különbség, és az átlagtól való eltérés szignifikáns (p=0,000), tehát statisztikailag igazolható, hogy jelentős eltérés van a nemzetek önállóságról alkotott véleményében.
Annak érdekében, hogy a különbség minőségére is fényt derítsünk, meg, független mintás T próba segítségével hasonlítottuk össze a különböző nemzeteket. Az eredmények szerint, szignifikáns különbség mutatkozik Magyarország és Ukrajna között a családon belüli önállóság tekintetében, azaz Magyarországon a családokban magasabb fokú az önállóság, mint Ukrajnában. A szlovák megkérdezettek körében a családon belüli önállóság iránt erőteljesebb igény mutatkozik, mint a magyar, az ukrán, és a román mintában. A többi ország pár tekintetében nem találtunk szignifikáns eltérést.