Következő vizsgált motivációs faktorunk a részmunkaidős foglalkoztatás volt. A vizsgálati irány két részre osztódott, egyrészt kíváncsiak voltunk arra, hogy melyik országban, milyen fontosnak tartják a részmunkaidős foglalkoztatást motivációs szempontból, és van-e olyan ország, ahol az értékelés jelentősen eltér a csoport átlagától. Másodsorban azt vizsgáltuk, hogy a különböző ország párok tekintetében van-e különbség az faktorokban.
A kutatási eredmények alapján a részmunkaidős foglalkoztatás motivációs faktora a legmagasabb az szerb mintában (m=3,33), amely magasabb volt, mint a teljes minta átlaga, míg a legalacsonyabb a motivációs faktor románoknál (m=2,7). A teljes vizsgált minta m=3,12 átlagpontszámmal értékelte az állítást, ahol az 1 az egyáltalán nem motivál, az 5 a teljes mértékben motivál.
Ahhoz, hogy megállapítsuk, van-e szignifikáns eltérés az átlagostól a nemzetek tekintetében, variancia analízist használtunk.
A kutatási eredmények alapján a nemzetek között összességében statisztikailag igazolható különbség (p=0,000) mutatkozik annak tekintetében, hogy mennyire értékelik fontosnak a részmunkaidős foglalkoztatás motivációs faktorát.