A civilizált kultúrák már mind a patriarchális, patrilineáris berendezkedésre épültek, viszont elhagyták a többnejűséget. Evolúciós szempontból ennek az lehet az oka, hogy míg a férfiak számára kétségkívül megérte reproduktíve a többnejűség, a fenntarthatósága eleve kérdéses volt. A nők számára viszont reproduktíve egy idő után nem hajtott hasznot a többnejű társadalom. Ennek oka, hogy amíg a számba jöhető jelöltek közül a többnejű jelölt egy asszonyra jutó vagyona meghaladta a többi asszony vagyonát, a nők is profitálhattak. Ahogy azonban a társadalom egyre inkább volt biztosítani a minimális szükségleteket, ez az előny háttérbe szorult azon hátrány mellett, hogy a többnejű családban élő nők reprodukciós esélyei csökkennek, a 2. 3. 4. feleségek ugyanis lényegesen kevesebb gyermeket szülnek, mint az elsők. A későbbi civilizációkban az egyház – különösen a judeo-keresztény tanítások – szerepe tovább csökkentette a többnejűség reprodukciós hasznát a nők szempontjából. A család fennmaradását segítő magas gyermekszám továbbra is megmaradt, így mindkét fél reprodukciós igényei kielégültek. Az egyháznak is hasznára vált az egynejűség terjesztése, hiszen maximalizálhatta a felekezet tagjainak reprodukciós potenciálját, ezzel elősegítve önmaga fennmaradását. A korszakban a női munkavállalás nehezen volt elképzelhető, a nemi szerepek továbbra is erősen differenciálódtak.