Következő vizsgált attitűdünk a családtagok közötti kölcsönös segítségnyújtás volt. A vizsgálati irány két részre osztódott, egyrészt kíváncsiak voltunk arra, hogy melyik országban, mennyire tartják fontosnak a családtagok közötti kötődést, és van-e olyan ország, ahol ez az érték jelentősen eltér a csoport átlagától. Másodsorban azt vizsgáltuk, hogy a különböző ország párok tekintetében van-e különbség a kölcsönös segítségnyújtás gyakoriságában.
Értékelendő állításunk így szólt: A családban fontos az egymás segítése
A vizsgálat alapján a legmagasabb minőségű segítségnyújtás a szerb mintában (m=4,78) mutatkozott, amely magasabb volt, mint a teljes minta átlaga, míg a legalacsonyabb a kötődés minősége a magyaroknál (m=4,1). A teljes vizsgált minta m=4,53 átlagpontszámmal értékelte az állítást, ahol 1 az egyáltalán nem jellemző, 5 a teljes mértékben jellemző.
Ahhoz, hogy megállapítsuk, van-e szignifikáns eltérés az átlagostól a nemzetek tekintetében, variancia analízist használtunk. Az eredmények azt mutatják, hogy a nemzetek között összességében statisztikailag igazolható különbség van (p=0,000) annak tekintetében, hogy mennyire értékelik fontosnak a családtagok közötti kölcsönös segítségnyújtást.