Sajátos kontroll funkciót is betölt, a családtagok magatartására vonatkozóan visszajelentő, útmutató feladata van. A családtagok ugyanis véleményt mondanak a másik cselekedeteiről, gyakran irányítják, befolyásolják egymást. Nagyon fontos feladata a családnak az is, hogy fokozza az érzelmi teherbírást. Ettől függ ugyanis, hogy az egyén hogyan vészeli át életének krízishelyzeteit, hogyan lesz úrrá a legnehezebb időszakokon. Konstruktívan oldja- e meg az akkor felmerült problémákat, vagy további problémákat teremt, amelyeken nehezen lesz úrrá. Érzelmi egyensúlyt, pihenést, regenerálódást biztosít és lehetőséget arra, hogy – a család fokozott érzelmi elfogadása miatt – a családon kívüli helyzetek feszültségeit lereagálhassák a tagok (természetesen nem szélsőséges mértékben). A családnak szerepe van abban is, hogy támogatja a rászoruló családtagokat felmerülő problémáikban gyakorlati és konkrét segítség nyújtásával.
A családtagok fokozottan figyelnek a családból jövő mindenfajta minősítő megnyilvánulásra, mert feltételezik, hogy azt segítő szándékkal, érdemi módon teszik a család tagjai. Egymás tükrében, egymáshoz viszonyítva értelmezzük, értékeljük magunkat leginkább, ezért a család vonatkozási pontokkal is szolgál. És természetesen jogi funkcióval bír, valamint fontos funkciója még, hogy a népesség utánpótlását biztosítja. A fenti támogató funkciók akkor tudnak igazán hatékonyan működni, ha a családtagok felelősséget éreznek egymásért, elfogadják a családi kontrollt, a kapcsolatok kölcsönösségen alapulnak, és a kommunikáció nyílt.