Az iskola nagyon fontos nevelői, prevenciós, szocializációs szerepet tölthet be, ha jól végzi a dolgát. Ha a család nem tudja maradéktalanul ellátni gondozó-nevelő tevékenységét, az iskolára hárul egyfajta korrigáló, kiegészítő, ellenőrző szerep. Ugyanakkor a társadalom káros hatásai, a fiatalok közösségi életében tapasztalható negatív tendenciák a családok számára is problémát jelentenek. A család és az iskola is egyaránt túlterheltnek érzi magát, gyakran egymástól várják a gondok megoldását. A társadalom pedig részmegoldásokkal kísérletezik (iskolapszichológus, drogkoordinátor, nevelési tanácsadók, családsegítők stb.) ( A témával foglalkozik Az iskolák belső világa kötet is.)
Sajnos a szaporodó nevelési gondok nagyrészt éppen a két alapvető nevelési színtér elbizonytalanodására, szétzilálódására vezethetők vissza, ami a modern társadalmak funkcionális differenciálódása és a normatív szférák pluralizálódása folytán következett be. Vagyis ma már egyértelmű, hogy egyre nagyobb szükség van a két legfontosabb nevelési tényező, a család és az iskola szövetségére a problémák enyhítése, feldolgozása, megoldása érdekében, hiszen együttműködésük alapja végső soron a közös érdek – a gyermek eredményes nevelése.